Kék szemű szörny

Tavaly nyáron a baráti körrel úgy döntöttünk, hogy elmegyünk kicsit csavarogni.Minden szuper volt aztán összetalálkoztunk pár ismerőssel, és köztük volt egy srác akit még soha életemben nem láttam.De természetesen odamentünk az ismerőseinkhez köszöntünk és beszélgettünk velük.Éppen az egyik barátommal társalogtam mikor valaki az arcomba hajolt és tett egy igen csípős megjegyzést.Nem láttam ki volt az mert rettentő közel hajolt és kalimpált az arcom előtt, amit szerintem ő integetésnek csúfolt.Én csak néztem rá és szóhoz sem jutottam, erre szélesen elmosolyodott és otthagyott.Odamentem barátnőmhöz és megkérdeztem ki volt ez a gyerek.Mikor kimondta a nevét ismerősen hangzott de azelőtt még nem hinném, hogy találkoztunk.
Elég szarul esett, hogy így ismeretlenül beszólt, kissé megharagudtam rá de nem foglalkoztatott különösebben.
El-el jártunk szórakozni és egyre többször tűnt fel a többiek között, de megpróbáltam kerülni és tudomást sem venni róla.
Igen ám de egy nagyon rendes osztálytársam, akit tegyünk hozzá imádok mert olyan mint egy nagy maci nagyon jó illata van és olyan mintha a testvérem egyben a barátom lenne de mégis több.Szóval beszélt ezzel a sráccal, hogy írjon nekem, hogy megbánta és bocsánatot szeretne kérni.Ez meg is történt ..
Rám írt és én megbocsátottam neki ..azután kezdődtek a bonyodalmak

Nekem mért nem megy!?

A férfiak hülyék...szóval könnyen lehet őket kezelni.Könnyedén kiszedek belőlük akármit, a kiskutya szemmel mindent megbocsátanak és azt hiszik ők a hibásak azért amit én követtem el, ha háromszor elismétlem azt hogy "léccííí" akkor megteszik azt amit kértem tőlük.Szóval könnyen kezelhető kis egysejtűek...kivéve egyet az összes közül.És ez engem bosszant!!!
A pici lánykák is könnyedén elérik a céljukat:

És az a legszomorúbb, hogy én amikor elhalad mellettem akkor még a nevemet is elfelejtem kiigrik a szívem de ő csak köszön és tovább áll...

Tudomást sem vesz rólam.És ha elmegy mellettem kiesik a szívem amikor köszön akkor épp annyit tudok kinyögni halkan, hogy "Helló".
Azt nem tudom miért vagyok még mindig úgy oda érte mikor lassan 9 hónapja nem foglalkozik velem úgymond...

Fogadom!

Huhhh...
Sok minden jár mostanában a fejemben...és a minap komoly elhatározásra jutottam!
Én sosem voltam ilyen mint mostanában hogy szarjunk le mindent, és kit érdekel meg ezek.Vagy lehet hogy ilyen voltam de próbáltam elrejteni.
Mostantól megpróbálom teljesen elnyomni ami persze nem fog sikerülni de én próbálkozni fogok teljes erőmből!
Amíg az iskola tart megpróbálok javítani mindenből meg tanulni, tudom ez lejárt és szánalmas lemez de ez kell.
És próbálok magamon változtatni, az az:
-Mostantól megpróbálok nem bunkó lenni.
-Nem beszélek csúnyán.
(ha ezek nem sikerülnek akkor kérlek titeket Bell és Média figyelmeztessetek)
-És megpróbálom tartani magamat, mert azt mondták semmi tartás nincs bennem...ami sajnos igaz.
-Szorgalmas leszek és tanulok és a matekomat is megpróbálom felküzdeni egy gyenge négyesre.

Ezek komoly dolgok, amik nem fognak egyhamar menni, de legalább próbálkozom és szeretném őket betartani amiben remélem támogattak majd :)

Lie

Most jöttem rá arra, hogy az életem hazugságból áll.Nem füllentésekről van szó, ami még elfogadható.Már engem kezdenek nyomasztani.
Mert hát ugye "nagy lila" és "kicsi fehér"...Egész álló nap türtőztetnem kell magamat, hogy ne tegyek meggondolatlanságokat.
De a tekintetemet így sem tudom elrejteni és leplezni, ezért többen is megkérdezik ezt a már-már baromira egyértelmű dolgot.És ilyenkor mit mondok!?
Hogy kicsoda!?Nekem, dehogy hagyjál már! (és máris megvan az első)

Majd mindenhez jópofát kell vágnom, ami természetesen sokszor nem megy.És ilyenkor ostromolnak az újabb kérdések:
Jól vagy, nincs semmi baj!? Mi mást mondhatnék mint: Nekem, ó semmi! (rögtön a második)

S természetesen itthon is hasonló kérdésekkel várnak, amikre mint mindig most is pozitív választ várnak és persze azt is kapnak... (már a harmadik is megvan)

Lassan kezdem úgy érezni, nincs értelme ennek az egésznek!
Úgy feladnék mindent és mindenkit és a leges-leg elejéről kezdeném s biztosan másképp csinálnám!
Nem lennék ennyit szerelmes, hiszen mindnek csalódás a vége.Többet tanulnék, mert ugya abból tudok megélni és vinni valamire.
A legfontosabb pedig, hogy többet lennék a barátaimmal akik számítanak rám.
De sajnos erre nincs lehetőségem...

Hair

Hosszú barna hajjal rendelkezem, és úgy döntöttem megválok tőle.
Hosszú gondolkodás után, arra jutottam kipróbálom, milyen rövid hajjal élni.Hiszen nekem egészen pici korom óta hosszú hajam volt.Sosem volt levágva.Félreértés ne történjék, ismerem a fodrász kifejezést, sőt még voltam is nála. (de csak megnézni él-e még)
Nem viccet félretéve szoktam fodrászhoz járni és vágatni belőle de csak kicsit.
Most pedig rövidre szeretném és félek, hogy mi lesz belőle.Remélem nem mondom azt mikor levágja, hogy köszi szépen, de kérem most azonnal vissza a hosszú hajamat.
Azt garantálom, hogy egy tincset elteszek belőle, hiszen mióta az eszemet tudom ilyen volt.

Hogy jönnek ők ehhez!?

Senki nem irányíthatja az életemet!
Ez a jog csakis engem illet meg és senki mást.Sem a "nagy lilát" tőt még a "kicsi fehéret" se illeti meg.Nem tehetik ezt velem.Nekem sosem volt ilyen borzasztóan rossz kedvem.És szeptember óta egyszerűen meg vagyok lőve.Semmi nem érdekel csak nézek előre a semmibe és ábrándozok, gondolkozok...És ez így nincs rendjén!
Felszólalok a cukiság ellen!Nem engedem meg hogy ennyire aranyosak, kedvesek és viccesek legyetek!Nem, nem és nem!
Csak egy esetben, ha nem hagytok itt és mondjátok azt,hogy "szép vagy meg aranyos, de nem".

Szóval arra kérlek titeket, vagy sétáljatok ki a kiskapun és soha többé ne dörömböljetek rajta, vagy pedig maradjatok benn és zárjátok be magatok mögött és soha többé ne hagyjátok magatokat kitessékelni!

"Újdonság" a láthatáron?

Mióta lezártam az "ebédlős fiú" krízis azóta sokkal boldogabb lettem.Azért az túlzás, hogy lezártam, de már nem agyalok rajta nem álmodozom, azért még néha felbukkan a gondolataimban.
Szóval mióta "kilöktem a kiskapun" másokra is tudok figyelni.Oly annyira, hogy talán, feltételezhetőleg lehetséges, hogy van valaki a láthatáron.
Az agyam nagyon ellenzi, de a szívemnek sohasem tudtam parancsolni. :)
Szóval ez az "újdonsült" valaki, annyira nem is új...
Remélem rá tudok parancsolni az én picike és komor szívemre ami annál szerelmesebb tud lenni...egyenlőre nem nyilatkozom