Mert hát ugye "nagy lila" és "kicsi fehér"...Egész álló nap türtőztetnem kell magamat, hogy ne tegyek meggondolatlanságokat.
De a tekintetemet így sem tudom elrejteni és leplezni, ezért többen is megkérdezik ezt a már-már baromira egyértelmű dolgot.És ilyenkor mit mondok!?
Hogy kicsoda!?Nekem, dehogy hagyjál már! (és máris megvan az első)
Majd mindenhez jópofát kell vágnom, ami természetesen sokszor nem megy.És ilyenkor ostromolnak az újabb kérdések:
Jól vagy, nincs semmi baj!? Mi mást mondhatnék mint: Nekem, ó semmi! (rögtön a második)
S természetesen itthon is hasonló kérdésekkel várnak, amikre mint mindig most is pozitív választ várnak és persze azt is kapnak... (már a harmadik is megvan)
Lassan kezdem úgy érezni, nincs értelme ennek az egésznek!
Úgy feladnék mindent és mindenkit és a leges-leg elejéről kezdeném s biztosan másképp csinálnám!
Nem lennék ennyit szerelmes, hiszen mindnek csalódás a vége.Többet tanulnék, mert ugya abból tudok megélni és vinni valamire.
A legfontosabb pedig, hogy többet lennék a barátaimmal akik számítanak rám.
De sajnos erre nincs lehetőségem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése