Nálam nem az fontos mennyi pénz van a zsebébe, milyen ruhákat hord, fésülködött-e reggel.Nem állítom azt, hogy mindezek nem fontosa és lényegesek, mert kis részben azok.Sokkal inkább számít a kisugárzása, viselkedése, beszéde és a humora.
Sokaknál ezek a tényezők helyet cserélnek, és nem veszik észre "áldozat" személyiségét.
Nem tehetek róla a kissé bolondos, szórakozott és zakkant "áldozatokhoz" vonzódom.Mikor a közelében vagyok, mintha megbabonázna a tekintetével és úgy érzem le kell ülnöm vagy különben össze esem.
Van egy srác, akire azt mondtam sohasem tudnám elképzelni, hogy tetszik azt pedig főleg nem hogy járjunk.
A minap kirándulni indultunk s nagyon fáradt voltam, egy srác felajánlotta, hogy feláll a helyéről és mellette van még egy szabad és pihenjek le.A fiú pont mellettem ült és természetesen nem hagyott engem lazítani.Egy darabig próbálkoztam aludni, majd beláttam, hogy úgysem fog sikerülni.Felültem és befészkeltem magamat mellé.Egy darabig szótlanul ültünk, már kezdtem örülni, hogy ismét megpróbálkozhatok az alvással.De természetesen ez a tervem is kudarcba fulladt.A végén azt mondta, hogy nyugodtan a vállára dőlhetek, ami hozzá kell tegyem rendkívül kényelmes volt.Mikor ott feküdtem, elgondolkodtam s késsé elromlott a kedvem amit ő természetesen rögtön észrevett, és elkezdett faggatni.Egy darabig ellenálltam majd megadtam magamat és elmeséltem minden bánatomat.Legnagyobb meglepetésemre megértő és kedves volt, még tanácsokat is adott.Ekkor már éreztem, részemről több van mint barátság.
Megérkeztünk és a földalatti labirintusban végig mellette volta s a kezét fogtam.Legjobb barátnőm Bell, már sejthetett valamit ezért ő is csatlakozott és nem engedte el a kezem.Amit köszönök neki, mert megmentett egy kínos helyzettől.S mondanom sem kell roppan jól érezte magam, míg lent barangoltunk a sötétben.
Miután visszaszálltunk a buszunkra éreztem, hogy elszabadult a pokol.
Az odafelé úton fél füllel elkaptam egy beszélgetés, mikor a legjobb haverja arra biztatja "a mi kis hercegünket" hogy közeledjen felém és jöjjünk össze.
Hazafelé végig ezt a pillanatot vártam, de sajnos nem következett be...pedig éreztem valamit köztünk.
S mikor hétfő reggel becsöngettek, újra két egyszerű barát voltunk, amit reméltem, hogy csak álmodok de sajnos nem...♥
