"Most itt vagyunk
Minden a változásról szól
Előttünk a holnap
Ahogy a tegnaptól búcsúzunk
A fejezet befejeződik
De a történet még csak most kezdődött
A lapjai mindenkinek megfordulnak.
Úgyhogy tovább megyek
Elengedem!
Kapaszkodok a holnapba
Az emlékek mindig megmaradnak
Amíg keresem azt aki leszek
Lehet, hogy elválunk egymástól
De remélem mindig tudod
Hogy velem leszel
Bárhová megyek!♥"
Voltál már szerelmes?
Akkor tudod milyen szeretni valaki!És tudod milyen érzés ha nem szeretnek viszont?
A titokzatos fiú, aki mindig ebédkor bukkant fel...Már sokat meséltem róla, hogy megismerkedtünk, barátok lettünk.De nekem többet jelentett, a kapcsolat kezdete óta!
Sajnos neki én csak barát voltam, ezért elhatároztam, hogy bebizonyítom neki, hogy mi ne mcsak barátok vagyunk!Sajnos nem sikerült...
Én már fél éve szerelmes vagyok belé, de ő nem is olyan régen közölte velem, hogy csak barátok lehetünk.
És azóta akármilyen fiúra ránézek, azt mondom magamban...jó-jó de mégsem olyan mint ő!
Nem olyan a mosolya, a gesztusai, az arca, a keze...mindenkiben őt keresem.
És a legfájdalmasabb, hogy nap mint nap mosolyogva és integetve elsétál előttem...ilyenkor ordítani lenne kedvem és odamenni hozzá s megmondani neki. hogy mostantól az enyém vagy és nem engedlek el!
Ehelyett mit teszek!?Szolidan vissza mosolygok rá, integetek és tovább megyek...
Mióta megismerkedtünk, naponta többször is előfordul, hogy beszélgetek valakivel, belenézek a szemébe, az első két mondatáig tudom követni majd tovább szárnyalnak a gondolataim...ÉS mikor kérdően rám néznek, vajon mit gondolok én mosolygok és bólogatok.Miközben fogalmam sincs miről beszél nekem eddig.
De a minap nagy elhatározásra jutottam!
Rájöttem, ha azon siránkozom mi nincs és, hogy mi lehetett volna rengeteg szép pillanatot halasztok el!
Úgyhogy most kinyílik a kiskapu, őt és az összes bájos tulajdonságát kiteszem rajta, és akárhogyan dörömböl majd, nem engedem vissza!
Ezzel a pár sorral búcsúzom tőled:
Ezzel a pár sorral búcsúzom tőled:
"Mindig tudtam, hogy eljön ez a nap
Egymás mellett állunk,
Kezünkben a jövőnkel.
Annyi álom, annyi terv.
Mindig tudtam,
Lesz nevetés és lesznek könnyek.
De soha nem gondoltam volna,
Hogy ennyi örömmel, de ennyi kínnal sétálok el.
És oly nehéz búcsúzni!
De a tegnap elmúlt,
tovább kell lépnünk!
Annyira hálás vagyok a pillanatokért,
olyan boldog vagyok, hogy megismertelek
Az időt amit együtt töltöttünk,
úgy őrzöm mint egy fényképet.
És örökké a szívemben tartalak,
Mindig emlékezni fogok rád! ♥"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése